Bye-Bye life 15.2

15. nap délután

Még egy napos délután. Ma Mónival töltöttem a délutánt, napoztunk a Duna parton. Mónival lenni egyébként is olyan, mintha egy hideg téli reggelen lekuporodnál egy cserépkályha mellé. Kívül-belül átmelegedtem.

Cataflammal van egy enyhe fájdalom, nem úgy, mint a Contramal szedésekor, ami teljesen eltünteti, de nem leszek tőle teljesen élettelen, és halott. Szóval inkább bevállalom. Contramalt csak éjszakára szedek. A mai nap messze jobb volt, mint a tegnap délután, az enyhe fájdalom ellenére.

 Sajnálom a bulit, de azt hiszem ésszerű döntés volt. Egyrészt megijedtem a Covidtól, tehát még nincs itt az ideje. Másrészt az jutott eszembe, hogy biztos mindenki eljött volna, még akkor is, ha tartott volna a Covidtól, mert egy esküvői-búcsúztató bulira illik elmenni. Nem akarok másokat magammal vinni a sírba. Illetve van néhány ember, akiket szívesen magammal vinnék, őket viszont nem hívnám el a buliba Ez úgy hangzik, mintha győzködném magam arról, hogy jól tettem, hogy lemondtam... 

Délután aludtam egy órát. Ez most már mindig így lesz? Remélem, ez a fájdalomcsillapítóktól van, nem a betegségtől.

Az 5 csepp CDB-t már előre bevettem, hogy meg tudjam várni Contramal nélkül Gergőt. Ma van a születésnapja, nem szeretném zombiként fogadni.