Bye-bye life 7

Hetedik nap reggel

Ma nem sírva ébredtem. Úgy tűnik a tudatalatti, szép lassan beéri a tudatot. Kávé, cigi, 1 csepp CBD, plusz 1 Cataflam, mert fáj a sípcsontom és a fejem. Nórával a múltkor azon röhögünk, hogy azért tudjuk elképzelni, hogy csontáttét, mert extrém magas a fájdalom küszöböm. Egyszer már lejöttem egy hegyről bokaszalag szakadással, és gyalogoltam 15 kilométert frissen törött karral is. Azért jó lenne, ha mégse.

Ma nem megyek semmilyen vizsgálatra, csak holnap. Vasárnap óta ez az első szabadnapom. Jó lenne csinálni egy értelmes, tartalmas napot. A bakancslistát nemcsak írni kellene, hanem csinálni is.

Nóra tegnap megkérdezte tőlem, mitől félek a legjobban. Jó kérdés. Lesz min gondolkodnom. Az első válasz, ami ma jön az, hogy nem használom ki az időt. Legyen az 1 hét vagy 10 év, de nem használom ki Nem tudom ez a válasz-e az igazi. Lehet, hogy több válasz is van. Majd kiderül. Ez a mai válaszom.

Ha író lennék, jól ellennék azzal, hogy egész nap csak itt ülök és írogatok, De nem vagyok író, így nem érzem azt, hogy végzem a feladatom. Lehet, hogy úgy kellett volna csinálni, mint Yalom a Schopenhauer terápiában? Ennek még nincs itt az ideje. Vizsgálatokra és lehet, hogy kezelésekre kell majd járnom, nem tudok időpontot adni a pácienseknek, ráadásul azt sem tudom, pontosan mire készítsem őket fel.

A szex is többször felmerül, de valahogy összeegyeztethetetlen bennem ezzel a beteg testtel.

Eddig mi működött? Természet, mozgás, tartalmas találkozások emberekkel. Leszívom az életerejüket, mint A-Huli a Metamorban.

 Délután sütni fog a nap. Lehet, hogy menni fog a szigetkör. Eddig kettő ment, de most egynek is örülnék. Meg kell kérdezni Nórát, szabad-e ezekkel a csontokkal és tüdővel. .

Most, hogy mindezt leírtam, nem tudok mit kezdeni magammal. Élő halottként bolyongok itt a lakásban. Minden mozdulat erőfeszítést igényel. Mi a fasz lehet ez? Szorongás? Üresség? Halálfélelem? Nagyon nem lesz ez így jó.

Nem lehetek ennyire puhány. Bekevertem a hennát felkentem a hajamra. Mónival majd inkább kávézok.

Közben felhívott Nóra. Nem javasolja a futást, amíg nem tudjuk, mi a helyzet a csontjaimmal. De egykor elmegyünk majd és sétálunk egy-két szigetkört. Ahogy a korombeli vénlányok szoktak. Úgy tűnik lassan a testem és a lelkem eléri a valós életkorom.

Csiszolgatom ezt a szöveget. Végre meg merem hallgatni a Purcellt. Dido búcsúja Jessye Normannal. Még mindig gyönyörű zene és nem sírtam.

Kávé, 2 csepp CBD, még egy Cataflam, Angelo Badalamenti, fürdés. Még a kádat is kimostam. Nem leszek puhány!