Bye-Bye life 10.2

10. nap délután

Túl vagyok egy PET CT-n, egy légzésfunkció vizsgálaton, egy EKG-n, egy vérgáz vizsgálaton, és egy PCR teszten. Az eredményt csütörtökön tudom meg, amikor bronchoszkópiára megyek. Ez az első vizsgálat, amitől rettegek. El sem tudom képzelni, milyen lesz, amikor ledugnak valamit a légcsövemen.

Amúgy a kórházban ért néhány szürreális élmény. A nővérke ragaszkodott hozzá, hogy kisbusz vigyen át a B osztályról a sebészetre, ahol a CT van, mivel fel kell menni a hegytetőre. Na, kiderült, hogy kb. 500 métert kellett volna sétálni felfelé, a kerti ösvényen. A kisbusz tele volt krákogó férfiakkal, akik arról értekeztek, a bajai vagy a csongrádi halászlé-e a legjobb. Az Eldorádó című film jutott eszembe, amit vagy 35 éve láttam. Nem sokra emlékszem belőle, csak a krákogó férfihangokra, meg valami Lehel piaci jelenetre (amikor még rendes, nyitott piac volt, szabadtéri standokkal).

Nagyon sokféle köhögést hallottam ma. Sípoló köhögést, ziháló köhögést, hörgő köhögést, légszomjas köhögést. Az én rekedtes kamionsofőr köhögésem eltörpül mellettük. Talán, ha előbb hallom ezeket, nem dohányoztam volna 40 évet. Rögtön ki is váltottam néhány cigit nikotinos rágóval.

A doktornő ma felajánlotta, hogy a Cataflamnál komolyabb fájdalomcsillapítót ad. Még ellenálltam. Tudom, hogy hülyeség, de ha opiátokat kezdenék szedni, attól még rákosabbnak érezném magam. Majd ha már nem tudok kirándulni vagy táncolni, elfogadom.

Ma megtudtam, hogy az örökösödési illeték 6%, míg ha összeházasodunk semmi. Nem beszélünk hatalmas összegről, nincs nagy vagyonunk, be is fizetném szívesen (illetve Gergő fizetné be), de hogy ez a szemét bagázs kaparintsa meg, és Lölő vegyen belőle Gucci táskát Andikának, azt egyszerűen nem veszi be a gyomorom. Szóval úgy áll a helyzet barátaim, hogy megkérem ma Gergő kezét 😃. Amikor hazaér majd hamarosan, csak jelentőségteljesen a szemébe nézek, és azt mondom neki, hogy hagymaföld (Ezt a poént csak az értheti, aki látta a Hatalmas Aphrodité című filmet) Gergő érteni fogja. Már írtam is egy könyörgő levelet a Diósjenői anyakönyvvezetőnek időpontért, remélem kapunk. Szóval úgy néz ki, hogy nem a búcsúztató lesz az első (utolsó?) bulim, hanem egy lagzi. Nagy lagzira ne számítsatok, olyat nincs most energiánk szervezni. Etetni, itatni sem fogunk senkit, mert lehet, hogy kell a pénz a mikrobiológiai vizsgálatokra és kezelésre, de szerzünk egy jó DJ-t és táncolunk reggelig. És még bakancslista projektnek sem utolsó. Na, ezt most ki is posztolom gyorsan, mert egészen belelkesültem, és majd este megírom, mit válaszolt.