Bye-Bye life 30

30.nap

Nagyirtáspuszta környéke, 10 km. Csak a miheztartás végett. Tudja meg ez az alattomos test, hogy nem mindig ő az úr a háznál. Tudtam volna többet is menni, de láttam Gergőn aggódik a törött csigolya miatt. Ahogy távolodtunk az autótól egyre aggodalmasabb lett az arca. Úgyhogy egy idő után mondtam neki, hogy forduljunk vissza. De így is jó volt. az erdőben megint egészségesnek éreztem magam.

A bal szemem is romlani kezdett. Amikor lecsukom, fehér karikák úsznak el előtte, és mintha tompábban látnék. Istenem, csak ezt ne… Történjen már végre valami. Elfogadtam már, hogy oda a tüdőm, hogy oda a májam, hogy oda a csontjaim, hogy oda a jobb szemem és szarv nő a homlokomon. A bal szemem miért kell? Szeretném még befejezni ezt a blogot, látni az erdőt, amíg lehet, és megnézni egy-két filmet. Olyan nagy kérés ez?