Bye-Bye life 24

24. nap reggel

Az éjszakai fekvés nem tett jót a derekamnak. Még szerencse, hogy megvan már rá a reggeli rutin. Két óra munkával az elviselhetetlen szintről a nehezen elviselhető szintre sikerül feltornázni magam.

Többször említettem a spirituális élményt. Próbálom megfogalmazni, mire gondolok. Ne röhögjetek ki, de valami olyasmire, mint amit Billy Pilgrim él meg, miután a Trafalmador bolygó lakói elrabolják. Nem az időutazásra gondolok persze, bár az sem lenne rossz. Inkább arra, hogy el tudjam engedni az idő lineáris megélését. Hogy teljesen jelen tudjak lenni az „itt és most”-ban, ugyanakkor meg tudjam élni a múlt jelentős pillanatait is, mintha egy mozaikképként néznék az életemre, és én választom meg, épp melyik mozaikkockán időzök el. Valami ilyesmi. Hogy az életemet, mint egy nagy egész képet éljem meg.

Még egy projekt a gyaloglás mellé. Enni kell. Ma mertem először ráállni a mérlegre. 48 kg. Nem lesz ez így jó. Sem élni, sem meghalni nem lesz így erőm. Ha megjön Kiskató, lemegyünk egy rántott húsért a Pozsonyi Kisvendéglőbe. Ott jól csinálják. A maradék eperből pedig csinálunk egy eperturmixot.