Bye-Bye life 8

8. nap

Ébredés hatkor. Kávé tej és cukor nélkül, mert ma vérvételre megyek. Ma találkozom először a kezelőorvosommal és megbeszéljük a kivizsgálás menetét. Ettől nem félek. Felnőtt, egyenrangú partnerként fog beszélni velem. Ez fontos.

Egy órán belül már otthon is vagyok, megvolt a vérvétel, a konzultáció. Hétfőn már PET CT, szerdán citológia. Mintha a magán egészségügyben járnék.

Cataflam, CBD olaj, cigi, tejeskávé.

Lassan összeáll bennem, hogy miért a reggelek a legnehezebbek. Mintha az Idétlen időkig vígjátékban lennék. Mintha minden nap ugyanaz a reggel indulna újra. Tudatosítanom kell magamban, hogy mi történt, hogy beteg vagyok és, hogy mik a kilátásaim. Tulajdonképpen nem meglepő. Az ember nem tudja lecserélni az identitását egyik pillanatról a másikra. És ez nem az enyém. Még…

Még egy tétel a bakancslistára. Ha vállalom a kemót és kihullik a hajam, égszínkék parókát szeretnék. Egyedül az tart vissza, hogy az Eszenyinek is kék a haja, na de mindegy, attól még nem leszek olyan, mint ő, és nekem amúgy is sokkal jobban áll majd.

Délután napozás és whisky-kávé Annával. Félek, hogy fogadja majd, hiszen még csak 21 éves. De egyszerre törékeny és erős. Mély tartalmas beszélgetés. Olyan büszke vagyok rá (és magamra is). Jól csináltuk együtt ezt a felnövést. Ha tényleg megcsinálom az élő búcsúztatót a bakancslistámról, Anna lesz a dramaturg.

Újra otthon. Írom a blogot, Díva áriája az Ötödik Elemből, Preisner: Három szín fehér.  Saját kézzel szedett és őrölt pecsétviaszgomba tea. A Három szín trilógiát is újra kell nézni. Arra is kellene még idő. Fenn is van a neten. Akkor ez menni fog. Bár minden kívánságom így teljesülne. 

Holnap kirándulás Gergővel, Francival. Megpróbálok újra összehozni egy olyan napot, amikor úgy teszek majd, mintha nem lennék beteg.