Bye-Bye life 11

11. nap reggel

Ébredés 4.20-kor. Még egy félórás küzdelem az ágyban próbálok visszaaludni, aztán feladom. 1 Cataflam, 2 csepp CBD.

A pofára esés nem sokáig váratott magára. Fáj a fejem, a derekam a combom. Rohamos tempóban épül le a testem. Mintha valami vadállat falna fel belülről csillapíthatatlan étvággyal. Azt érzem, ha ez így folytatódik, itt nem hónapokról, hanem hetekről lesz szó. Talán jobb is, ha meg kell lennie, legyen meg gyorsan. Az elmúlás gondolatát jobban viselem, mint a testi leépülést. Egy hónapja még lefutottam a heti harminc kilométert, mellette 4-8 óra súlyzós edzés, és még túráztam is hetente legalább egyszer. A mozgás nekem soha nem feladat volt, hanem a lételemem. Mozgással vezettem le a feszültségem és szabályoztam a hangulatom. Tegnap összefutottam Titával. Megkérdezte felvettem-e a kapcsolatot valamelyik hospice szolgálattal, mert fontos a palliatív kezelés. Tegnap még abszurdnak tűnt ez a felvetés. Annak alapján, ahogyan a testemben érzem magam, ma már nem. De közben mégis. Egy hónapja még azt éreztem, simán megcsinálnék egy Caminót vagy a Pacific Crest Trailt. Most meg ez. Sehogy sem tudom utolérni pszichésen azt, ami a testemben zajlik.

Felmerül bennem, hogy mégiscsak el kellene fogadnom a Tramadolt. Akkor talán könnyebben tudnék mozogni. De azt hallottam, ha opiátot szedek, onnantól fogva megkérdőjelezhetővé válnak a jogi döntéseim. Szóval ki kell bírni még egy kicsit. Legalább az esküvő legyen meg rendben. Megpróbálok ma kicsikarni egy mihamarabbi időpontot. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogyan fogom megszervezni azt a bulit. Már megint minden feladat erőn felülinek tűnik. Gergőt erre nem kérhetem. Dolgozik napi nyolc órát, viszi a háztartást, és mellette még velem is rohangál a kórházba. Szóval nem tudom, lesz-e buli…

Közben kivilágosodott, színesebb lett a világ, és Gergő is felébredt. Itt kávézik velem szemben. Már a Cataflam+CBD is hatni kezd. Az előbb még olyan volt, mintha Lynch Radírfejében vagy Polanski Iszonyatában járnék, de most szerencsére kedd reggel lett. Nehéz reggel, de reggel. Hála istennek. A Radírfejet és az Iszonyatot is csak egyszer bírtam végignézni, pedig jó filmek.

A mai fürdéshez Hans Zimmert nyitom meg. Szégyenkezve vallom be, de úgy tűnik, haldoklóként menthetetlenül vonzódni kezdtem a romantikus filmzenékhez. Ahogy megnyitom a Youtube linket egy Zimmer idézet jelenik meg: „Get rid of shitty sound, Life’s too short.” Remek 😁 Végül megint inkább Badalamenti a zseniális japán Xiu Xiu elődadásában, de köszönöm Zimmernek az idézetet.

A napot barátokkal töltöm. Először jön Kiskató, utána Nóra. Remélem napozunk egy jót.