Bye-Bye life 10.3

10. nap este

Gergő igent mondott, (mi mást mondhatott volna 😀), bár a hagymaföldes utalásomat nem értette, mert nagyon máshol jártak a gondolatai. Már a Diósjenői anyakönyvvezető is visszaírt, hogy holnap egyeztethetünk telefonon. Amúgy az esküvő arra is jó, hogy felvehetem valamelyik szép ruhám, amit orvoshoz, túrázáshoz nem vennék fel. Nem vagyok annyira ráfókuszálva az öltözködésre, csak furcsa nézni ezeket a göncöket a szekrényben és arra gondolni, hogy talán soha többet nem veszem őket fel. Szóval lassan elkezdhetjük szervezni a bulit. Ha van ötletetek jó helyszínre, majd írjatok.

Furcsa lelkiállapotban vagyok ma este, mintha ez az egész betegség nem lenne, pedig az egész délelőttöt egy kórházban töltöttem fuldokló emberek között. Annyival egészségesebbnek tűntem, mint ők, pedig valószínűleg a legtöbbjüknek nem olyan súlyos a betegsége, mint az enyém. Kicsit meg is ijedek, hogy nem kezdem-e elveszíteni a realitásérzékemet vagy feladni az önvédelmemet, hogy aztán újra jól pofára essek.  De valószínűleg arról van inkább szó, hogy a csütörtökön várható hírekig szeretnék kikapcsolni egy kicsit, és élvezni ezt a pár napot.

Az esti gyógyszerelésem kiegészült a Gergő által beszerzett daganatellenes hatású mandulagomba kivonattal. Szóval ma estére már 1 kanál mandulagomba, 5 csepp CBD, egy Rivotril, egy Cataflam.