Bye-Bye life 19

19. nap délelőtt

Tegnap nem akartam írni. Meg akartam tartani az élményt egy napra, anélkül, hogy átgondolnám. Ahhoz képest, hogy egész életemben azt hangoztattam, nem hiszek a házasság intézményében, ebben volt valami valóságos és hiteles. Az anyakönyvvezető szavaival élve talán a gondoskodás. Ezt sugározta felém Gergő és én is ezt éreztem.  Hogy amit még megtehetünk egymásért azt meg is tesszük, akármi történjen.  Jó érzés volt kimondani.

Egy 18 éves kapcsolatban sok hullámhegy, hullámvölgy van, voltunk már szerelmesek, ingerültek, közömbösek, sőt egy időszakban kifejezetten ellenségesek is egymással. Ez most, akármilyen furcsán hangzik, egy hullámhegy, közel kerültünk egymáshoz.  A betegség kevés nyeresége közül az egyik. A másik a bürokrácia alól való felmentés. 😁 Talán több is van, de azt még nem tudom.

Átaludtam az éjszakát, ébredés hatkor. 1 csepp CDB, 1 Cataflam, kávé. A derekam, a combom és a térdem most kevésbé fáj, csak a borda és a fejfájásom erős. Egy érdekes felfedezés. Még ha csont metasztázisa van is valakinek, akkor sem biztos, hogy minden fájdalmat az okoz. Tegnapelőtt azt éreztem, nagyon kényelmetlen a matrac, amin alszunk, és Gergő betett nekem a lepedő alá egy polifoamot. Tegnapra csökkent a derékfájdalmam. És ma sem fáj olyan pokolian, mint eddig. Szóval lehet, hogy a csontáttét mellett van egy porckorongsérvem, ahogy a kezdetekben gondoltam. Rég örültem már ennyire egy lehetséges porckorongsérvnek. Mégiscsak jobb lenne, mint egy növekvésnek indult daganat a gerincben.

Ma furcsa ürességérzettel ébredtem. Talán a szövettan holnapra várható eredményétől félek. De nemcsak az. Az egész világ végzi a dolgát én meg egy lakásban ülök kényszerszabadságon. Hiányzik a munkám.