Bye-Bye life 12

12. nap reggel

A tegnapi elalváshoz 2 Cataflam, 1 Rivotril, 5 csepp CBD. Ébredés 5 órakor. Arra a gondolatra ébredek, hogy ma lesz a bronchoszkópia. Aztán rájövök, hogy csak holnap, de már nem tudok visszaaludni.

Ma reggel nem olyan éles a fájdalom, mint tegnap, de biztos, ami biztos ébredéskor rögtön beveszek egy Cataflamot és egy csepp CBD-t, nehogy visszatérjen a tegnapi borzalom. Tegnap Kiskatóval a fájdalom természetéről beszélgettünk. Vajon akkor is ennyire nehezen viselném, ha nem egy halálos kór rágná belülről a testem? Lehet, hogy nem. Végül is simán túráztam már 10 kilométert frissen törött karral, mert azt kihívásnak éreztem, ezt most vereségnek.  És ez a csontfájdalom, pont olyan mintha el lenne törve a csontom. Bár az is igaz, hogy olyan, mintha több helyen lenne eltörve.

Gergő tegnap végre 2 hét után lement jógázni. Azt mondta, még lejárja a bérletét aztán meglátja. Szerintem az jár a fejében, hogy nem költi magára a pénzt, hátha kell a kísérleti molekuláris onkológiai kezelésemre. Megszakad érte a szívem. Meg kell értetnem vele, hogy nem azon a tízezer forinton fog múlni. Ráadásul pont attól a támogató közegtől vágná el magát, ami az utóbbi 10 évben minden nehézségen átsegítette. Csak ne lenne ennyire makacs.

Gergő fél 12-re hazajön, megyünk az anyakönyvvezetőhöz. Addig megpróbálok egy-két dolgot elintézni. Betettem egy mosást, és lehet, hogy felporszívózok és veszek aszalt szilvát. Nem azért, hogy Gergőt tehermentesítsem. Bírja a munkát, mint egy igásló. Inkább azért, hogy azt érezzem, visszatérek egy kicsit a régi életembe.