A lélekrablók hol egyedül, hol bandákba verődve portyáznak. Az egyedül bóklászó, őrizetlenül hagyott lelkekre vadásznak. Az önállóan portyázó lélekrablók néha hátulról csapnak le áldozataikra, de leggyakrabban magukhoz édesgetik, majd egy sötét sikátorba csalják őket. A bandákba verődött vadászok szoros gyűrűt alkotva az eltévedt lélek körül, egy elhagyatott helyre terelik, és ott végeznek vele. Védekezni ellenük, az elhagyatott léleknek gyakorlatilag lehetetlen. Csak a vakszerencsén múlik, hogy sikerül-e elkerülnie a baljós végzetét. Másnap aztán már hiába keresi a gazdája… Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, a buszon, villamoson utazva a lelkünket erősen szorítsuk magunkhoz. A lélekrablók egyik kedvenc vadászterülete. Nem árt résen lenni a többi nyilvános helyen sem, főleg a zsúfolt áruházakban, plázákban. Soha ne nézzünk sokáig a lélekrabló szemébe, mert rögtön megérzi, ha egy kis rést tud ütni a pajzsunkon. Ha csak egy pillanatig is hagyjuk elkóborolni, vagy nem szorítjuk erősen magunkhoz a lelkünket, máris megvan a baj. Lehet lélek nélkül élni persze, sokan megteszik, de a lélek nélkül maradt test, nem találja a helyét, nyughatatlanul, céltalanul bolyong a városban, vagy féktelen evészettel, ivászattal próbálja csillapítani ürességérzetét, alkalmasint tévét néz, vagy igénytelen popzenét hallgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése