2011. május 6., péntek

and Acceptance


A sötétség lassan bekúszik a szobába. A tested körvonalai eltűnnek. Beleolvadsz a körülötted mozgó árnyak tömegébe. Apró neszek töltik meg a teret. Rémület árad szét az ereidben. Már csak a hangos szívdobogásod hallod. Menekülnél, de nincs hová. Aztán szép lassan elernyed a tested. Átadod magad az ölelésnek. Már nem félsz. A neveden szólítanak. A sötétben valaki rád vár…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése