A folytonosság megszűnt, a fonal megszakadt, a jelenben rekedtem. A múltamat a a szülői család elvesztésével és a nőiességem lassú hanyatlásával engedtem el, a jövőmet a gyerekem halálával. Most már csak a jelen pillanat van. De létezik-e a jelen pillanat múlt és jövő nélkül? És mit lehet kezdeni vele? Talán csak szemlélődni. Megfigyelni a növényeket, fákat, állatokat, a hegyeket és vizeket. Lassan beleolvadni a természetbe, hogy amikor eljön az egyesülés pillanata, fel legyek készülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése