Bye-bye life 3

Harmadik nap

Vissza kell menni a kórházba reggel 7-re. Az órát 5.20-ra állítottuk be. Az éjjel azt álmodtam, nem vagyok beteg. Sírós ébredés. Gergő eltéved az úton, pedig úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Tegnap este alvás előtt nem bírtam nézni a Vészhelyzetet, Remény rabjai volt inkább.

Hosszú várakozás egy tömött folyosón, majd hosszú nehéz vizsgálat (Flag) Különböző kontrasztanyagok az érbe, közben egy órán keresztül figyelik egy gépen a szemet, miközben a szemgolyót forgatni kell ide-oda, hol jobbra, hol balra, hol fel, hol le. A második kontrasztanyag beadása után csak annyit tudok mondani vesetál, és már öklendezek is. Milyen szerencse, hogy a gesztenyeszív óta semmit nem ettem. Egy-két rezidens kifordul a szobából. utána egész nap neon zöldet pisilek.

Délután tüdőröntgen. Eredmény ma nincs, kaptam egy nap haladékot. Meglátogat Kiskató, kiszökünk a kórházból és kiülünk egy teraszra kávézni. Ettől újra embernek érzem magam. Nem is tudtam, hogy egy terasz ennyit jelent. Jó együtt. Aztán megjön Franci, lóg az iskolából, amit imád, és varázsol nekem Internetet a laptopomra, hogy írni tudjam a blogot. Csodálatos barátaim vannak. Aztán még Gergő is bejön. Most már tudunk beszélni róla meg nevetni is, a kettőt váltogatva. Rég volt ennyi időm arra, hogy a szeretteimmel legyek. Az olvasás nagyon hiányzik este. CBD olaj, Rivotril, alvás.