2021. szeptember 28., kedd

Bye-bye life 2.

Második nap:

Eddig úgy gondoltam, régóta felkészültem erre. Miután a gyerek meghalt, évekig magam is félholtként éltem. Eltekintve persze az éles fájdalomtól. A fájdalom bármennyire is éles, mégis maga az élet. A fájdalomhoz is ragaszkodhatsz…

Felkészít-e 15 év elmélet a gyakorlatra? (Oh-Dae soo után szabadon). Most majd kiderül:

A mai napot úgy fogom eltölteni, mintha ez az egész meg sem történt volna. Kirándulni megyünk Gergővel és Francival. Azért van bennem egy kis félsz. A múlt héten még simán felszaladtam a Nagy Hideg-hegyre, most lankásabb útvonalat választunk. Egy hét alatt nem változott semmi, de a diagnózistól máris betegebbnek érzem magam. Kóspallagi horgásztó-Zebegény 23 km oda-vissza. De legalább ott vannak a napos, virágos rétek. A sors legalább ma kegyes hozzám. Gyönyörű napsütés, könnyített szerelés (börtön szlengben): rövidnadrág, újatlan póló. Meleg a testem, ez is egy olyan új élmény, amit 58 évig megéltem, mégis most tudatosul bennem.

Milyen úgy végigmenni egy útvonalon, hogy tudod, talán nem fogsz többször végigmenni rajta?  Legalábbis ebben az évszakban nem. Kiélesedett érzékek: élesebben érzem a szagokat, és látom a színeket (fél szemmel persze).  A gyaloglás mindig segített, sehonnan menni sehova, nincs is ennél jobb. Körbevesz a gyönyörűség, és tényleg élvezem. Néha furcsa testen kívüli érzés. Gergő és Franci előttem mennek néha, és mintha egy kicsit már ott sem lennék, kívülről nézem őket. De így is jó együtt lenni velük. Betegség ide vagy oda, még mindig 11 perc/km sebességgel nyomom le a távot. Ez jó. A nap végén még egy gesztenyeszívet is lenyomok a nagymarosi édeske cukrászdában, pedig a testem már napok óta úgy döntött, hogy fénnyel táplálkozik, enni alig tudok. A kirándulás végén azt  érzem, ha eddig így ez lenne az utolsó napom, rendben lenne. Ez ad némi iránymutatást. Így élni a legtöbb napot. Ha az derül ki, nincs mit tenni, minél több ilyen nap és minél kevesebb kórház. Semmi olyan kezelés, ami pont annyival hosszabbítja meg az életet, mint amennyit kórházban töltök. Semmi várakozás. A várakozás. akár jóra vársz, akár rosszra, elveszi az életed.

Este végrendelet írás. Whisky-szóda közben, hol bánkódunk, hol sírva röhögünk. Morbid ez az egész. De megnyugtató, jó érzés, hogy megvan. Gergő közben mosogat. Fura lehet neki ez az egész. Később, persze, amikor Franci már elment és kettesben maradunk Gergővel, újra kell írnom az egészet, mert a Citroent lefelejtettem. De másodjára már-már rutinból megy, nem visel meg. 1 Rivotril, 2 csepp CBD olaj, alvás.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése