Bye.Bye life 5

Ötödik nap, délelőtt

Átaludtam az éjszakát, 6-kor ébredek. Kávé, 2 csepp CBD. Gergő elmegy dolgozni. Nagyon lemaradt a munkáival, mert állandóan hozzám rohangált a kórházba. Pityeregve ébredek. Úgy tűnik, a tudatalattim fáziskésében van a tudatomhoz képest. Álmomban még mindig egészséges vagyok.

1-re megyek a Kék Golyóba. Tegnap még úgy terveztem, ma délelőtt hajat festek. Tudom, morbidnak tűnhet, de úgy gondoltam, ha úgy jövök-megyek az utcán, hogy nem vagyok szürke és láthatatlan attól jobb lesz. Most viszont úgy érzem, elmúlt az első sokk okozta adrenalin löket és megérkezett a félelem. Jeges kezek szorongatják a mellkasom, minden teendő erőn felüli erőfeszítésnek tűnik. A hajfestés most szóba sem jön, túl pepecselős. Majd mosogatni kellene. Remélem később menni fog. Az írás most is megnyugtat. Enyhült egy kicsit a szorítás. Sokat állok az ablakban. Megint az a furcsa testen kívüli érzés, nézem az ablak alatt elhaladó embereket, akiknek van élete.  Még egy kávé. Visszajött a félelem. 1 cigi. Tegnap megígértem Kiskatónak, mától nem cigizek, addig, amíg biztosan ki nem derül, hogy menthetetlen-e a helyzet. Elbuktam. Azért próbálkozom majd. Biztos attól nehéz, hogy inkább ő hisz abban, hogy meggyógyulhatok, mint én. Hetek óta fájnak a csontjaim. Nóra barátnőm szemében látom, hogy ő ugyanazt gondolja erről, amit én. Hálás vagyok neki, hogy van olyan barát is a közelemben, akihez az énemnek ezzel a részével is tudok kapcsolódni. Persze ő orvos, másképp áll ezekhez a dolgokhoz, mint a civilek.

Sokat jut eszembe anyám. Hogy ő hogyan birkózott meg ezzel. Öt évvel volt idősebb, mint én. Egy percre sem hagyta abba a mosogatást. Na, ennyit arról, hogy olyan kurva erős lennék. Később majd remélem, elmosogatok. Az első kézzelfogható terv mára: engedek egy kád vizet. Hátha attól enyhül a jeges szorítás.

A kádat nem mostam ki, az most nem megy, de folyik a víz. Felhívtam Krausz Katát, elkísér a Kék Golyóba. Évek óta nem beszéltünk. Nagyon vallásos lett én meg megrögzött ateista maradtam. Majd megkérem, ne beszéljen Istenről. Imádkozhat értem, ha akar, csak ne beszéljünk erről.

Elmostam két poharat. Mindjárt fürdök. Csak ne az legyen, hogy ezzel a parázással telik a maradék idő. Úgy szeretném csinálni, mint Bob Fosse a Mindhalálig zenében. Azt hiszem, megvan bennem az, ami ehhez kell. Csak ma reggelre tűnt el, nem tudom hova.

Eddig azt hittem, azért írok, hogy átgondoljam a helyzetem, meg hogy megosszam a gondolataim a barátaimmal. De most úgy tűnik, nemigen tudok mást kezdeni magammal. Úgyhogy lehet, hogy naponta többször is posztolok majd. Úgyis mindenki akkor olvassa, amikor ráér.