Szerettem, a gyér ősz hajából befőttes gumival és sok-sok hullámcsattal felfogott kis kontyát, a combján bugyigumival rögzített patentharisnyáját, a szakadt kis kötényét, a hepehupás ágyát, és a családi történeteit, amiket újra és újra elmesélt, ahányszor csak kértük. Mesélt a nagyapámról, aki a második világháborúban halt meg tüdőgyulladásban, miután átúszta a jeges Dunát, a háborúban az utcán lelőtt lóról, aminek a combjáért megverekedett a többi járókelővel. Mesélt persze az anyámról és a nagybátyámról is. Legjobban azt a történetet szerettem, amikor a nagybátyám elcsente a mészárszékről a hentes pecsétjét, és rápecsételte az anyám fenekére, hogy „MARHA”. Hetekig állt a bál otthon, mert a nagymama, sehogy sem tudta lemosni az anyám fenekéről a vegytintával rápecsételt „Marhát”.
Az egyik legkedvesebb emlékem az a délután, amikor nagymama varázsolt. A szüleink nem voltak otthon, nagymama vigyázott ránk. Nagymama titokzatos arccal egy lavór vizet hozott a fürdőszobából, majd egy kis zacskóból papírgalacsinokat szórt bele. A papírdarabkák lassan szétbomlottak, és gyönyörű virágokká alakultak át. Még ma is emlékszem a formájukra, a színükre. Felnőtt koromban még évekig kérdezősködtem, hogy hallott-e valaki ilyen kis papírdarabkákról, de kiderült, hogy soha senki nem látott még csak hasonlót sem. A mai napig nem tudom, hogy megtörtént-e az a délután, amikor nagymama varázsolt nekünk, vagy csak a képzeletem szülte.
Tizenkét éves voltam, amikor nagymama meghalt. Ne sírtam, sem amikor elvitték, sem a temetése napján. Pedig szerettem. Talán azért, mert tudtam, hogy a nagymama varázsló. Vártam még sokáig, hogy mikor oldja fel az átkot, és mikor tér vissza hozzánk. Még évekkel később is megfordultam, ha hozzá hasonló kis öregasszony ment el mellettem az utcán, reménykedve, hogy hátha ő az.
Vannak öregek, akiket szeretnek a gyerekek, és vannak, akiktől viszolyognak. Nagymama az a fajta öregasszony volt, akit szeretni lehetett, mert varázsló volt. Néha még most is elhiszem neki egy-egy pillanatra, ha a felhőket nézem, hogy egy hajón ülök, ami hozzá visz el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése