Harmadszor keres meg idén a gyermeksegélyező alapítvány. Megint kórházi berendezésre gyűjtenek a Heim Pál gyerekkórháznak. Adtam már kétszer, adok persze megint, nem venném a lelkemre, hogy azért haljon meg egy gyerek, mert a kórháznak nincs pénze az életmentő berendezésekre. De keserű a szám íze. Nem a pénz miatt, hanem azok miatt, akiknek ez tulajdonképpen a dolga lenne. Akiknek ki kellene gazdálkodnia az adófizetők pénzéből a kórházi berendezések költségeit, de persze nem erre költik, hanem politikai kampányra, ostoba körlevelekre, hogy ezenívül még mire, abba jobb, ha nem is gondolok bele. Aztán a következő választáskor büszkén verik majd a mellüket, hogy milyen sokat javult a kórházi ellátás minősége.
Nemcsak a pénztárcám bánja a dolgot, hanem a lelkem is. Úgy érzem, lassan már adni is nehéz lesz jó érzéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése