Reggeli tömeg a négyes-hatoson. Egy zavart tekintetű nő erősen magához szorítja a táskáját, és mindenkit gyanakodva méreget. Izgatottan fel-alá sétál. Amikor elhalad előttem, meglök a könyökével, majd torkaszakadtából visítozni kezd: „Viszed el a kezedet a táskámról, te büdös kurva!” Odébb húzódok. A mellettem álló fiatal férfi együttérzéssel pillant rám. A nő gyanakodva méregeti: „Tudtam én, hogy együtt vagytok. Tudom ám, hogy összedolgoztok! Hogy ne sül le a bőr a pofátokról!” Amikor a férfi leszáll, kedvesen odaint nekem. Végtére is már kollégák vagyunk.
Az egyik ülésen egy fiatal lány bámul ki az ablakon, közben hangos zenét hallgat. Az ellenőr szólongatja, majd megrázza a vállát. A meglepett lány hirtelen megfordul, és visszakézből lekever neki egy hatalmas sallert. Nem vagyok meglepődve. Ha valaki megtapogat, én is reflexszerűen ütök. Illetve ütöttem, amikor még tapogattak. A villamosra most felszáll egy hajléktalan, és egy mozgássérült fiú. A hajléktalan újságot árul, a fiú képeslapokat. Amikor észreveszik egymást, zavarba jönnek. Rövid vita következik, majdnem verekedéssé fajul, a hajléktalan azonban végül észbe kap, egy mozgássérülttel azért mégsem lehet… Végül felosztják egymás közt a terepet.
Kész élmény ez az utazás. Ha úgy vesszük a háromszázhúsz nem is olyan sok érte. A túlélőtúrák sem nyújtanak sokkal többet, mégis a sokszorosába kerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése