Az éjjel halakról álmodtam. Egy férfi egy merítőhálóval kihalászta őket az akváriumból, és csak nézte, nézte a tátogó, vergődő halakat. Megdöbbentett a férfi kegyetlensége. „Miért nem veri már őket fejbe egy baltával?” – gondoltam. Nyomasztó álom volt, ugyanakkor felszabadító. Talán azért, mert az álmomban rettenetesen dühös voltam.
Kellene egy Isten. Egy Isten, akit szerethetek. Egy Isten, akiben reménykedhetek. És legfőbbképpen egy Isten, akire dühös lehetek. Akit okolhatok a bánatomért és nyomorúságomért. Aki a jóságával, jogos vagy jogtalan haragjával értelmet ad az emberi lét kiszolgálatatottságának. Egy Isten, aki a megfelelő pillanatban a baltájával fejbever.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése