2012. január 1., vasárnap

Az én Budapestem

A katonaboltban egy bakancsot próbálok fel éppen, amikor egy fiatal lány tér be. Dögcédulát keres. Van feletében, ezüstben. Az ezüstszínűt választja. Remek karácsonyi ajándék lesz. Megnyugodhat most már a vőlegénye. Akkor is azonosítani tudják majd a holttestét, ha történetesen hónapokat töltött el vizihullaként az Amazonasban.
A következő már komolyabb vevő. Machetét keres. Van többféle. A legnagyobb pengéje majd fél méter. Még egy százkilós tetemet is könnyedén fel lehet darabolni vele. „Lehet persze, hogy karácsonyi ajándék” – gondolom magamban. Esetleg böllér vagy hentes valamelyik rokona, ismerőse? Talán nádat akar irtani vele, hogy tavasszal könnyebben eljusson a horgászstéghez? Ki tudja. Mindenesetre boxert is vesz mellé, ami egy kicsit elbizonytalanít a találgatásban.
Később néhány fiatal srác lép be a boltba. Zsebkéseket és gázálarcot vesznek.
Kilépek a boltból. Nem igazán lepődnék meg, ha nem a Szent István körúton találnám magam, hanem mondjuk egy bozótharc kellős közepén Vietnámban, vagy esetleg a dzsungelben. De csak a hatos villamos vánszorog el előttem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése