Kata barátnőm mindig teljes erőbedobással csinált mindent, aminek csak nekilátott. Amikor megismerkedtünk pultos volt egy kocsmában. Persze nem akármilyen pultos. Saját vendégköre volt, akik csak azért tértek be a sörözőbe, hogy a pult mellett ülve egy pár szót válthassanak vele. Megfordultak nála egyszerű hétköznapi emberek, neves képzőművészek és színészek, üzletemberek, arab pénzváltók, és jugoszláv gengszterek egyaránt.
Amikor a kocsmából kezdett kiöregedni, Kata váltott. Elkezdett a természetgyógyászattal foglalkozni. Megtanulta minden gyógynövény nevét latinul, elvégzett egy kétéves OKJ-s tanfolyamot, és még egy aszpirint sem lehetett előtte úgy bevenni, hogy ne kísért volna a rosszalló tekintete. A természetgyógyászatban akkor csalódott, amikor egy neves természetgyógyász tizenötezer forintot kért tőle a tízperces vizitért, amelynek a végén két üveg lejárt szavatossági idejű Ligetszépe cseppet nyomott a kezébe.
A jógás korszak nem sokáig tartott Kata életében. A teste rugalmasabbá vált ugyan tőle, de az áhitott megvilágosodás elkerülte, így Kata csakhamar felhagyott vele.
A református hittel a depresszió kapujában találkozott. Nem sokkal azelőtt vesztette el az anyját, az állását, a párkapcsolatát. A Hunyadi téri piac újságárusának védőszárnyai alatt ellátogatott a református templomba, és nem sokkal később, ledobva magáról világi gönceit, eljegyezte magát Jézussal és diakonissza lett. Rendszeresen látogatta a templomot, lelkesen ápolta a szegényeket, az öregeket és betegeket. A református egyház felsőbbrendűségébe vetett hite több évig nem hagyott alá. Hogy mi okozhatta a változást? Az, hogy díszesebb templomokra vágyott, és a szűzanya hangsúlyosabb jelenlétére, mint ahogyan ő mondja? Vagy talán egy újabb csalódás? Mindenesetre Kata megtérése a katolikus hitre időben egybeesett azzal az időszakkal, amikor a gyülekezet vezetője bejelentette neki, hogy nincsen már pénz a betegek otthoni ápolására, a templomba viszont új freskót készíttetett.
Kata barátnőm beteg. Daganatot találtak a mellében. A beteg szerepében persze ugyanolyan elszánt, mint amilyen mindig is volt. Elmélázva gondolkozik azon, hogy miért mérte rá Isten a betegséget, mi a szándéka vele. Bejelentkezett a műtétre, de persze a papot is kinézte már a temetésére, arra az esetre, ha a műtét mégsem sikerülne. A minap ellátogatott a kiválasztott paphoz, hogy megkérdezze, vállalná-e a temetését. A meglepett pap egy pillanatig hallgatott, majd elmosolyodva megkérdezte: „Mit is mondjak magának erre, mondjam azt, hogy szívesen?” Majd miután megbeszélték a temetés részleteit, a pap kedvesen utána szólt: „Akkor hamarosan találkozunk kedvesem. Vagy itt a misén, vagy majd ott a temetésen.” Nagyon megörültem, amikor Kata elmesélte ezt a történetet. A pap szimpatikus. Kata remélhetőleg nem fog csalódni benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése