„Asszed, ha ilyen udvariasan nézel, akkó jó fej vagy? Aggyá inkább egy cigit.” Igen tényleg azt hittem. Ez azért ciki. Adok cigit is, tüzet is, aztán továbbmegyek. Úgy dönt, hogy elkísér egy darabon. „Ne siess má annyira, hadd beszéljek má veled egy kicsit. Láttalak ám má a Nyugatinál. Erre lakol?” „Igen erre.” „Asszed, hogy azé mer ilyen magabiztosan jössz-mész tényleg nem látszik, hogy valami bajod van? Na idefigyelj mondok én neked valamit. Én is aszittem, hogy itt a világ vége, oszt nézzé rám. Nekem aztán má senki nem pofázik, hogy micsinájjak, meg hogy hová menjek. Azt csinálom, amihez kedvem van. Csak aggyá má egy cigit, meg egy kis pénzt, hadd vegyek má egy felest. Igyál otthon te is egyet, rád férne, ahogy így elnézlek”. „Igaz is” – gondolom magamban. „Asszem…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése