2013. február 14., csütörtök

És megint



Mi marad meg egy gyerek emlékéből három év elteltével? Az álmaimban leggyakrabban az ölemben viszlek… Két karoddal  belémcsimpaszkodsz, a fejedet a nyakamba fúrod, két lábaddal átkulcsolod a derekamat. Tényleg ennyit cipeltelek volna? Igen tényleg. De amikor így az ölemben vittelek, soha nem gondoltam arra, hogy ez az egy mozdulat lesz a legfontosabb. Mintha belesűrűsödne minden. Két ember kapcsolatának az esszenciája. Már nem is tudom, hogy én viszlek-e téged, vagy te viszel engem, ahogy így együtt menetelünk az álmaimban szorosan összekapaszkodva. Igen, talán erről szólnak az álmok. Vigyél el innen bárhová, akárhová… Most, hogy már kitörtél a gravitáció fogságából, biztos elbírsz …