2013. június 9., vasárnap

Nézdmegbaszdmeg



- Nézdmegbaszdmeg hogy hova lépsz te hülye picsa!
- Jaj, nem haragudjon, nem vettem észre!
- Mé!? Nem látszok eléggé, vagy miafaszvan?!
- Na idefigyelj! Ne baszdmegelj itt nekem! Már bocsánatot kértem!
- Fain kis csaj vagy, komázlak. Akarsz randizni velem?
- Kösz nem.
- Mé!?

2013. június 8., szombat

Zölddió



Ott kell lennie a spájzban, talán a lekvárok és az almabefőttek között…
Saci nem sokat törődött a háztartással az utóbbi években, de a spájzot, rendben tartotta. Nem volt persze csipkeszegély rajzszögezve a polcok szélére, mint a szomszédasszonyánál –  a felesleges dolgokat utálta – de a polcokat évente egyszer alaposan lesikálta, a poros üvegeket leöblítette, és mindent a megszokott helyére pakolt vissza.
A felső polcra kerültek a száraztészták, a bab, a lencse, néhány üveg pesto, és a ritkábban használt fűszerek. A középső polcra a teák, a gyakrabban használt fűszerek, egy doboz kávé, néhány kiló cukor, liszt, két kiló hosszúszemű basamati rizs, egy kiló saját készítésű prézli, olivaolaj, ecet. Az alsó polcon sorakoztak a lekvárok, a befőttek.
A zölddiót mintha ott látta volna még az utolsó nagytakarításkor, de most már másodszorra pakolt át mindent, és sehol sem találta. Évekig rakosgatta a polcon ide-oda, valami különleges alkalomra várt, hogy felbontsa. Aznap reggel viszont azzal az érzéssel ébredt, hogy miért is ne bonthatná fel bármikor, akár éppen ma?
 A zölddiót még Thassos szigetén vették az utolsó közös nyaraláson. Az első estéjükön, a vacsora után kínálta meg őket a panzió tulajdonosa. Annyira izlett nekik, hogy minden este zölddióval fejezték be a napot. Az utolsó tökéletes nyaruk volt, bár ezt akkor még nem tudták. Veszekedtek, mint mindig. Hogy minek három fürdőruhát levinni a partra és minek megvenni a hétcsillagos Metaxát, amikor a háromcsillagosnak ugyanolyan az íze…
Három héttel a nyaralás után Géza rosszul lett. Elkezdődtek a hajnali sorbanállások vérvételre, a többórás várakozások kórházi folyosókon, és a zölddióról megfeledkeztek. Géza egy évvel később halt meg.
Meg kell lennie valahol, gondolta Saci, és nekilátott, hogy harmadszor is átrámolja a legalsó polcot. Hirtelen megakadt a tekintete a szürke, poros üvegen a hátsó sorban. De hiszen végig ott volt!
Este megfürdik, hajat mos, megvacsorázik, és talán felbontja. És utána? Mi lesz, ha elfogy? Még ácsorgott egy kicsit a spájzban, majd a zölddiót egy határozott mozdulattal visszatette az alsó polcra, és becsukta az ajtót.